Eltelt az első nap, ami csak félig igaz, mert valamikor napközben tiltottam le Tibit. Persze, mint minden rendes szenvedélybeteg, megpróbáltam másik régről rákukucskálni, dehát én is tudtam, hogy ez fölösleges próbálkozás.
Be kellett látnom, hogy belegabalyodtam a dologba és ott vergődtem a közepében és nem tudtam mozdulni sem előre, sem hátra.
Olyan '92.körül kezdődött, a főiskolán. Hogy hogyan, azt a mai napig nem tudom. Villanások vannak: ahogy oldalranéztem és láttam, ahogy rám nézett, aztán az a bizonyos terepgyakorlat, ahol a sátrában kötöttem ki, aztán az emlék, ahogy másnap reggel ültem a buszon, a szél fújta a hajam és lehunyt szemmel, mosolyogva utaztam. Hogy hová lett utána? Nem tudom... Soha többé nem beszéltünk róla és nem voltunk együtt.
Azt hiszem, már vagy nős volt, vagy eljegyezte Peti anyját.
És azt is tudom, ha én nem akartam volna őt olyan gátlástalanul, ő sosem tette volna meg.
Szeptember 1.
2019-09-02
Hozzászólások (0)